Egy Raspberry Pi WordPress szerver története – avagy mikor ne hallgass a szakemberre?

Nemrég egy olyan barát kért tőlünk segítséget, aki bár jártas az internet világában, a szakmai oldalhoz nem ért, és ebből adódóan lett egy kis problémája. Az alábbiakban az ő történetét fogjuk elmesélni egy kicsit lekurtítva azért, hogy okuljunk belőle, és ne kövessünk el hasonló hibákat.

Miért jó ötlet a WordPress szerver telepítése egy Raspberry Pi-re?

Erre a kérdésre a válasz leginkább a miért ne, ha lehetséges volna. Hisz ha van egy Raspberry Pi, amelyet rá tudunk kötni az internetre, akkor nem függünk senkitől, saját magunk garantáljuk, hogy a weboldalunk mindig elérhető, és ha használunk egy CDN szolgáltatást, akkor máris egy rakás problémát ki is küszöböltünk.

Na de ehhez kell tudjunk kisebb rakat dolgot. Pl. szervert telepíteni, amelyen majd fut a WordPress. Kell értsünk a biztonsághoz, kell tudjunk karbantartani, kell tudjunk hibanaplót lapozni, stb.

Na de mi történik akkor, ha nem tudunk parancsokat gépelni parancssorba?

Amikor a Raspberry Pi rossz választás

Történetünk ott kezdődik, hogy egy lejárt SSL tanúsítványt kellett volna frissíteni az említett eszközön, ami ugyebár egy automatikus szolgáltatás lenne egy hosting szolgáltatónál, nem kellene semmit se tenni.

– Hát az úgy volt, hogy mondta a srác, hogy milyen vagány a Raspberry Pi.
– És te mennyit értesz hozzá?
– Hááát… Tudok mászkálni az agyában, azt tudom, hogy csomó parancsot kellene gépelni neki, de ahhoz nem értek. És kb. 15 perc után lefagy, ekkor kihúzom a falból.
– És akkor hogy boldogultál eddig?
– Eddig a srác intézett mindent. Mindig mindent frissített, amit kellett. De most azt mondta, hogy többet nem foglalkozik vele.
– Ez esetben nem lenne jobb áttérni egy tárhelyszolgálatóra?
– De. Csináljuk meg!

– Első lépésként töltsd le a következő migráló plugint a WordPress-hez, és az kigenerál egy fájlt. Ezt átadod nekem én meg a saját laptopomon telepítek egy xampp szervert, hogy kitudjuk próbálni, hogy sikeres lesz-e a weboldal költöztetés.
– Ok. Azt írja ki, hogy a fájl túl nagy. Nem tudom telepíteni.
– Az biza baj! Bele kell másszunk a málna agyába, hogy megnöveljük a limitet.
– A srác otthonról csinált mindent, valahogy tudott nyitni egy hátsóajtót magának. Nem tudnánk ilyent csinálni mi is?
– Tudni tudnánk, de kellene adj csatlakozási adatokat.
– Akkor felejtős… 🙁
– Ez esetben telepítek magamnak egy szimulátort, arra egy Raspberry Pi operációs rendszert és mondom lépésről lépésre, hogy mit csinálj.

– Lehet van egy jó hírem. Ha a fájlkezelőben addig kattogtatsz, hogy találsz egy php nevű mappát, akkor parancsor nélkül tudod szerkeszteni az általam megadott sorokat. Majd kihúzod a málnát a falból és kész is.
– Megtaláltam.
– Szuper.
– Azt írja ki, hogy nincs jogom szerkeszteni.
– Szívás.

Kb 5 óra múlva…

– Sikerült elindítanom parancsorból a szerkesztőt, most már tudok szerkeszteni.
– Szuper. Akkor annyi a dolgod, amit mondtam. Majd mentés. És megpróbálod telepíteni a WordPress bővítményt.

Kb. 3 nap múlva…

– Akkor most már csak annyi a dolgunk, hogy veszünk egy tárhelyet neked, onnantól én telepítek mindent, és többet nem lesz problémád.

A történet tanulsága

Felmerül a kérdés, hogy átverte-e a szakember a felhasználót? A válasz szerintünk nem. Szerintünk ha saját magának kellett volna készítse a weboldalt, akkor is ugyanezt az utat választotta volna. De a szakember épp attól szakember, hogy nem átlagfelhasználó. Mi pedig felhasználóként dönthetünk arról, hogy elindulunk-e a szakemberekké válás útján, vagy használjuk a kész megoldásokat.

Szóval az egyetlen hiba a történetben az volt, hogy sem az egyik sem a másik fél nem ismerte fel, vagy ha felismerte, nem merte kimondani, hogy ez egy rossz megoldás.

Ezért nagyon fontos, hogy már a tervezés fázisában tudjuk, hogy mi az, ami számunkra fontos. Például, hogy két kattintással tudjunk elkezdeni egy új blogcikket írni, és a végeredmény mégis élvezhető legyen. Vagy hogy esetünkbe ne kelljen semmit se tenni azért, hogy az oldal elérhető legyen az interneten.

Azt is fontos tudni, hogy mire van saját kapacitásunk. Pl. ha van egy jól működő Facebook csatornánk, akkor azt hogyan lehet kamatoztatni. Vagy hogy van-e egy saját fotósunk. Van-e elég időnk blog cikkeket írni, vagy másképp kell elérni, hogy látogatókat szerezzünk a keresőből.

Szóval ha bármilyen fejlesztésbe kezdünk az online térben, akkor vizsgáljuk meg azt, hogy mihez van tehetségünk, lehetőségünk, időnk és ahhoz mérten próbáljunk elindulni egy úton.

Sikeres online vállalkozást kívánunk mindenkinek!

Hasznosnak találtad ezt a cikket? Tetszik az, amit el akarunk érni az online térben? Akkor kérlek mutasd meg ezt másoknak is.